Nizza

Már sötétedik, amikor Nizzába érünk. A város hajdanán görög kereskedelmi központ volt, ma üdülőparadicsom. Nizza, amely 1860-ig nem tartozott Franciaországhoz, gazdag üzletekkel és rengeteg első osztályú étteremmel várja a turistákat. Sajnos nekünk csak két óránk van az átszállásig, így nem merünk messzire menni az állomástól. Berobbanunk egy hatalmas bevásárlóközpontba, ami vagy háromszor akkora, mint a mi Duna Plázánk. Körbeliftezzük rajta magunkat, majd betérünk egy kínai étterembe, azt követően pedig egy McDonald’s-ba. Az említett első osztályú éttermekre sajnos nincs időnk (…hm!). A belvárosban hatalmas a nyüzsgés: igazi esti élet. Kellemes este, fények, szórakozóhelyek, fiatalok. A lányok gyönyörűek, és Montpellierhez képest itt igényesen vannak öltözve… A rendelkezésünkre álló két óra nem elég arra, hogy megismerkedjünk Nizzával, pedig útikönyvünk szerint érdemes lenne. Berrendrevsuppfram . A viszonylag kevés nevezetesség ellenére érdekes színfolt lehet a novembertől áprilisig nyitva tartó virágpiac. Nizza híres olajfáiról, amelyek a híres nizzai étolaj alapanyagát adják, a környék virágkertészei pedig hatalmas mennyiségben szállítják virágaikat a világ minden részébe. Vonatunk indul tovább, jóllakottan és szomorúan hagyjuk a hátunk mögött a francia riviéra két legszebb városát.

Leave a Comment

Your email address will not be published.